Kőnig Dénes (Bp., 1884. szept. 21. - Bp., 1944. okt. 19.): matematikus, Kőnig Gyula matematikus fia. 1902-től a budapesti és göttingeni egyetemen végezte matematikai tanulmányait. 1907-ben geometriai tárgyú értekezésével bölcsészdoktorátust szerzett: Ez évtől kezdve a műegyetemen gyakornok, 1908-tól tanársegéd, 1910-től adjunktus. 1911-ben a nomographia, analysis situs és halmazelmélet magántanára, 1913-tól meghívott előadó, 1932-ben rendkívüli tanári címet kapott, 1935-ben intézeti tanárrá nevezték ki. A nyilasterror öngyilkosságba kergette. A gráfelmélet körében elért igen jelentős eredményein kívül főleg halmazelméleti, geometriai és kombinatorikus topológiai témákkal foglalkozott.
Főbb művei:
Matematikai mulatságok (I. Bp., 1902, II. 1905);
Az analysis situs elemei (Bp.,
1918);
Theorie der endlichen und unendlichen Graphen (Leipzig, 1936);
Az Eötvös Loránd
Matematikai és Fizikai Társulat első ötven éve 1891-1941 (Matematikai és Fizikai Lapok
1941. 48.
sz.).
Irodalom:
Gallai Tibor: Kőnig Dénes (Matematikai Lapok Bp., 1965. 4. sz.)
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon